Kissé szomorú esemény szülte a mai forrócsokink receptjét. Márminthogy nekem szomorú. Aki ismer, tudja, hogy a gyermekeimért BÁRMIT, de tényleg bármit megtennék. Annával mostanában elég sokszor előfordul, hogy azt kell mondanom neki, hogy „te abból nem ehetsz…MERT tejet/tojást tartalmaz”. Végtelenül szomorú vagyok ilyenkor, hogy egy kicsi lánynak állandó kontroll alatt kell lennie, hogy ne legyen baj. Így volt ez ma este is. A belvárosban voltunk sétálni, korizókat, fényeket nézni, ahol mindenki vagy forró csokival, vagy forralt borral a kezében sétálgatott. Természetesen ő is szeretett volna, amikor is jött a szokásos mondat: Te abból nem kaphatsz, mert tejes. 🙁 A szívem facsarodik ilyenkor, és mint egy anyaoroszlán már mondom is neki: Majd Anya csinál Neked otthon! 🙂 Erre felcsillant a szeme, nekem pedig nincs lehetetlen, ha a gyerekeimről van szó!

Mire Anna végzett a forró fürdővel, már készen is volt a házi forró csokija. 🙂

Így készült:

Fél liter növényi tejet feltettünk főni. (Mindig én készítem itthon a tejet, alapja a kókusz, és ehhez teszek valamit: gluténmentes zabpelyhet, rizst, mandulát, kesut. Mikor mit. 😉 ) Ma kókuszos zabtej volt az alap. Ebbe törtünk egy egész tábla mentes csokit és hagytuk a meleg tejben elolvadni. Kéész. :))) Sokkal finomabb, mint a bolti poros. Ha étcsokival dolgozunk, mehet bele egy kis nádcukor is. A tetejére pedig egy jó nagy adag növényi tejszínhab. 🙂 😛